by Kellő szigor, reális elvárások, közvetlenség, igazi csapatmunka
Frissen az EOLO-KOMETA Cycling Team utánpótláscsapatába kerülésükkor beszélgettünk Feldhoffer Bálinttal és Pollner Balázzsal, akik most mindketten teljesítették a Vuelta Junior szakaszait. Arra voltunk kíváncsiak, hogy érzik magukat, melyik eredményeikre a legbüszkébbek és hogy a profi környezetben eltöltött immár közel háromnegyed év után milyen rövid- és hosszú távú terveik vannak a kerékpársportban. Rákérdeztünk arra is, hogy mikor könnyebb a sportolók élete, iskolaidőszakban vagy nyáron. Interjúnkból igazi kulisszatitkok derülnek ki, előkerül pl. sérülten kulacsot osztogató csapattárs, és szó esik a Giro d’Italia előtt János-hegyen suhanó profi bringásokról is.
Mindketten jól érzik magukat. Kellő szigor, reális elvárások, jó hangulat és közvetlenség jellemzi a csapatnál töltött hónapjaikat – osztotta meg Feldhoffer Bálint (16) és Pollner Balázs (17). De lássuk, pontosan hogy néz ki egy utánpótláscsapatnál tekerő bringás élete.
Edzőtáborok és versenyek
Télen két spanyol edzőtáborral indítottak, az egyik Pintóban, a csapat központjában volt, a másik pedig Olivában. Ezek a csapatépítés és az együtt tekerés gyakorlása szempontjából is kiválóak, hiszen egyébként inkább csak a versenyeken találkoznak a csapattagok. Az edzés mellett számos témában szerveznek nekik ilyenkor előadásokat, megbeszéléseket is, amikből elmondásuk szerint is sokat tanulhatnak a sportágról.
Pollner Balázsnak sajnos szerencsétlenül alakult a kezdőidőszak, mert az oltás utáni lábadozás és sérülés miatt a szezon első versenyeit ki kellett hagynia, és csak nehezen jött vissza a formája. Júniusra kezdett megerősödni, és ekkor az utánpótlás országúti országos bajnokság U19 egyéni időfutamát meg is nyerte, a mezőnyversenyen pedig 2. lett. Az időfutamon uralták a dobogót az EOLO-KOMETA versenyzői, hiszen Feldhoffer Bálint a dobogó 3. fokára állhatott, és a mezőnyversenyen is az előkelő 7. helyen zárt. Balázs – bevallása szerint – júliusra került igazán formába, és úgy látja, hogy ekkorra már a csapat is összeszokott. Örül neki, hogy nyáron már hatékonyan tudta segíteni a csapatot és nem a leszakadás ellen kellett állandóan küzdeni. Ebben az időszakban volt az a verseny is, ahol a legbüszkébb az elért eredményére: a július végi XXX Vuelta Ciclista a Valladolid spanyol versenyen sikerült megszereznie az összetettben legjobb elsőévesnek járó mezt. Balázs ezzel a versennyel kapcsolatban kiemelte még: „a 2. napon mindkét sprinterünk elesett, így az utolsó szakaszon nem tudtak indulni. Az egyikőjük elég csúnyán összehorzsolta magát, a pólóját sem tudta felvenni egyedül, de mindenképpen hasznos akart maradni, ezért felkötött kézzel kiállt az emelkedőre kulacsokat feladni.” Ez aztán az igazi csapatmunka!
Bálintot szerencsére nem hátráltatta sérülés, ő úgy érzi, hogy csak úgy repülnek a hetek, hónapok, mióta csatlakozott a csapathoz, hiszen nagyon sok napjuk telt versenyzéssel és utazással. A legszívesebben egy 3 napos portugál versenyre, a Vuelta a Loulé-ra emlékszik vissza, ahol sokat viselhette a legjobb fiatalnak járó mezt, ami végül kevesebb mint egy másodperc hátrány miatt nem maradhatott végleg az övé. Különösen büszke még egy észak-spanyolországi versenyen (Clásica Navarra) elért szereplésére is, ahol nem is a helyezése volt kiemelkedő (habár arra sem panaszkodhat, hiszen az 26. helyen ért célba), hanem az, ahogy sikerült dolgoznia a csapatáért.
Elvárások és dicséretek
A kellő szigor és reális elvárások mellett gyakoriak a poénok és nem fukarkodnak a dicsérettel sem a csapatvezetők, sem a csapattagok – mondta el Bálint. WhatsApp-ra minden nap érkezik üzenet spanyol vagy angol nyelven. Mivel sok spanyol van a csapatban, így hétköznapibb témákról gyakrabban beszélnek spanyolul, de a versenyekkel kapcsolatosakat mindig megosztják angolul is. Az angol nyelvtudás tehát elvárás egy kerékpárversenyző esetében, de érdemes a csapat nyelvével is ismerkedni, hiszen Balázs kiemelte pl., hogy mennyire örülnek és értékelik csapattársaik- és vezetőik, ha a saját anyanyelvükön szólnak hozzájuk. Megosztotta azt is, hogy minden Insta posztjára írnak valami ösztönző kommentet, és gyakran válaszolnak az Insta storykra is, ami szuper motiváló érzés.
„Kemény a bicózás mellett tanulni, de nem lehetetlen”
Fontos tudni, hogy a fiúk iskola, tanulás mellett csinálják végig a napi edzésadagjukat és járnak versenyekre, egyikük sem magántanuló. Ennek megfelelően mindkettőjüknek egy kicsit nehezebb a sulis időszak, annak ellenére, hogy az edzés mennyisége nyáron kicsit több. A legnehezebb időszak áprilistól a tanévzáróig tart. Ilyenkor már elkezdődnek a versenyek a válogatottal és a csapattal is. Közben pedig a suliban is gyors a tempó, a tanárok be akarják fejezni a tananyagot, ők pedig hajtanak a jobb jegyekért.
A jegyek azért is fontosak, mert Balázs pl. a gimnáziumban matek-fizika fakultációt választott, és ebbe az irányba is szeretne továbbtanulni. A közeli jövőjét látja a profi kerékpározásban, de évtizedekig nem szeretne a profi mezőnyben maradni. Balázs megosztott egy számára szép, motiváló emléket is velünk. Amikor Pintóban a verseny utáni napon pótolta a házijait, akkor leült vele szembe két U23-as versenyző, és csinálták az egyetemi beadandójukat. Mondták neki, hogy kemény a bicózás mellett tanulni, de nem lehetetlen. Bálint is a profi kerékpározásban képzeli el a közeli- és esetleg hosszabb távú jövőjét is, de neki is vannak továbbtanulással kapcsolatos tervei.
Ha nyár, akkor vakáció?
Ha nyár, akkor vakáció! – Mindez csak részben igaz egy sportolóra, akinek sok versenye eshet a nyári hónapokra. Így nyaralás csak a versenyek között jöhet szóba, ahová természetesen szintén viszik magukkal a kerékpárjukat. Ezt egyébként eddig is mindig így tették, hiszen Balázsnak és Bálintnak is szenvedélye a kerékpár. A nyaralós időszakra, ha szeretnék, akkor az edzőjük egy kicsit lazább edzéseket tervez nekik.
Giro d’Italia
Az idei év csúcs kerékpáros történése hazánkban a Giro d’Italia budapesti rajtja volt. Jó párunknak marad libabőrös élmény, hogy tapsolhattunk, éljenezhettünk a szívünkhöz különösen közel álló Fetter Eriknek és természetesen Valter Attilának és Peák Barnabásnak is.
Megkérdeztük Bálintot és Balázst, hogy ők is átélhették-e élőben ezt az élményt, vagy csak otthonról, a televízió képernyőjéről követhették az eseményeket. Versenyek és iskolai teendők miatt nagy sajnálatukra mindkettőjüknek csak az utóbbira volt lehetősége, de így is nagy élmény és motiváló marad a magyarországi verseny. Balázs különösen szerencsés, mert annak ellenére, hogy a Grande Partenza napján szállt repülőre egy verseny miatt, előtte való nap edzés közben sok profival találkozott a János-hegyen, így saját csapata, az EOLO-KOMETA Cycling Team Girós versenyzői is szembejöttek vele, köztük Erik is.
