by Az EOLO-KOMETA szintet lépett, és immár pro-team kategóriában versenyez. A csapatnak két magyar tagja is van, Dina Márton és Fetter Erik. Erik egy olasz viadalon, a Strade Bianche-n debütált idén, ahol rögtön csapata legjobbjaként ért célba. Ez szinte az egyetlen olyan verseny, amiben földutas szakaszok is vannak, így különösen érdekes volt a terepkerékpározásból érkező versenyzőnek. Gyerekkorában mindig megnézte a tévében, most pedig végigtekerte. Hogy mi is ez a verseny, hogy érezte magát Erik, járt-e már korábban Toszkánában, és hogy egyáltalán van-e ideje a versenyzések alkalmából turistáskodni is egy kicsit egy profi kerékpárosnak? – írásunkból kiderül.
Fehér utak: a legszebb viadal
Annak ellenére, hogy fiatal versenyről van szó (az idei a 15. alkalom volt), a Strade Bianche sokak szerint a legnagyobb egynaposok között van már. A 6. Monumentumként emlegetett megmérettetés magyar fordítása: fehér utak. Nevét az útvonal fő jellegzetességéről kapta; a táv közel 30%-át aszfalt nélküli, fehér, finom murvás szektorok adják.
A verseny csodás toszkán tájakon zajlik, a rajt és a cél egyaránt az itáliai gótika egyik fellegvára, Siena.
Eriknek a toszkán egynapos volt az első World Tour versenye
Eriket 2020 augusztusában edzés közben elütötte egy kisbusz, ami miatt sajnos minden további versenyét, így a Tour de Hongrie-t is ki kellett hagynia. A gyógyulása után fokozatosan kezdte újra az edzést, és a március 6-i toszkán megmérettetés volt az éles visszatérése. A felkészülés ugyanúgy zajlott, mint tavaly, amikor a koronavírus miatt nyúlt hosszabbra a versenyzések nélküli időszak.
Évről évre egyre erősebb mezőny vesz részt a Strade Bianche-n. A versenyzők úgy tartják, hogy nehezebb, mint a Paris-Roubaix. Az idei év is hatalmas versenyt hozott, és két látványos támadást követően Mathieu Van der Poel győzelmét. A második Julian Alaphilippe lett, harmadiknak pedig Egan Bernal érkezett.
Erik még a hajrában is olyanokkal tekert, akik végül bő 13 perces hátrányt kaptak, holott akadtak számára akadályozó tényezők is. Először eltört a nyerge. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor nyerget cserélnek, új kerékpárt kap-e, mi történik. Legtöbbször az utóbbi történik, azaz beállítják a csere kerékpárt. Most Erik a kisebbik rosszat választotta. Még a nagyon gyors csere is lemaradást jelenthetett volna, így inkább úgy döntött, hogy a pár centivel alacsonyabbra került nyereggel megy végig. Nem csak a nyeregtörés okozott galibát, hanem egy komolyabb combgörcs is a cél előtt. Az 1 km-es kapu alatt kb. 10 percet feküdt, Ivan Basso és Stafano Zavatta siettek a segítségére. Mindezek után Erik élete első World Tour versenyén a 100. helyen, 18.27-es hátránnyal ért célba. Büszke lehet eredményére, de ahogy ő fogalmaz: „Ez bizony lehetett volna jobb is. Elsőre azért nem rossz, de legalább tudom majd, mi kell jövőre. 😊”
Egy évet csak a Strade Bianche miatt kell várnia, hiszen már március végén ismét szurkolhatunk Erikért a szintén olasz, de immár 5 napos versenyen, a Settimana Internazionale Coppi e Bartalin.
Porfelhős fotókkal telve az Internet
A korareneszánsz és modern, a murva és az aszfalt egyedi kombinációja a verseny, amiről sok olyan porfelhős fotót lehet látni, ami mögött kirajzolódik a gyönyörű hegyvidék. Erikről is készült olyan kép a verseny után, ahol láthatóak a porszemcsék az arcán. Elmondása szerint az idei évben annyira nem volt durva a homok, mert pár nappal a verseny előtt esett. De azért, aki a mezőny közepén vagy hátrébb tekert, annak már jócskán felvert homokban kellett hajtania.
A profi kerékpáros csak ritkán turista
Visszakanyarodva a verseny előtti napokhoz: Erik két nappal a verseny előtt érkezett a helyszínre. Korábban még nem járt Toszkánában, de amit látott belőle, azt csodaszépnek találta. Felfedezésre nem is maradt idő, de a szállásuk kárpótolta. A semmi közepén egy toszkán villában laktak. A viadal előtti nap a pályabejárásról és az átmozgató tekerésről szólt, és mivel az egynapos versenyeken nincsenek laza részek, nem tudott nézelődni tekerés közben, végig igyekezett a maximumot nyújtani. A hosszabb versenyeken akadnak néha kicsit lazább pillanatok, amikor lehet nézelődni. De nem jellemző egyébként, hogy lenne idő turistáskodni a versenyek alkalmával, hiszen a verseny előtt minden a felkészülésről szól, utána sokszor pedig már indul is tovább. Azért néha akad egy-egy kivétel. Madridban pl. egyszer csak este indult a gépe, és akkor egy egész napot a nevezetességek felkeresésével tölthetett Erik.
