by A magyar csapattagokkal beszélgettünk
Blogunkon nem kell bemutatni Dina Mártont és Fetter Eriket, az eolo-KOMETA Cycling Team két magyar kerékpárosát. Ők azok, akiket még a kontinentális szintű csapat igazolt, majd új szponzor érkezésével idén már magasabb kategóriában (ProTeam) versenyeztek. Így jutott el többek közt Márton a Giro d’Itáliára, Erik pedig a híres, fehér murvás utakkal tarkított Strade Bianche-ra. Arra kértük őket, hogy tekintsenek vissza velünk az elmúlt évre, és avassanak be minket abba, hogy mire a legbüszkébbek, miből tanultak a legtöbbet, és hogy a következő szezon kezdetéig mivel telnek a napjaik.
Mielőtt azonban belecsapnánk az évértékelésbe, még adósak vagyunk az elmúlt pár hónap történéseivel is, hiszen Mártonról utoljára a Giro d’Italia, Erikről pedig az EB kapcsán írtunk.
Márton végigtekerte az olasz körversenyt, és így teljesítette élete első háromhetesét, majd magyar versenyek és spanyol egynaposok következtek a versenynaptárában. A spanyolországi Burgos kör után sajnos lebetegedett, antibiotikumot kellett szednie, ezért a csapat vezetőségének javaslatára lemondta az EB szereplését. A sportigazgatójával átbeszélték, hogy mire újra formába kerülne, már majdnem vége is lenne a szezonnak, így őt versenyezni nem láthattuk idén többet, de amint tudta, az edzéseket folytatta (szerencsére nem sok idő esett ki neki), és jövőre újult erővel kezd majd.
Eriknek az EB 4. helye után a VB-n is sikerült odatennie magát. Ugyan nem annyira, mint amennyire szerette volna, de mindent összevetve elégedett a VB U23-as időfutam 14. helyével. Októberben 7 olaszországi egynapos verseny várt rá, köztük a híres Lombardia is. Erik úgy érzi, hogy a formája már nem volt olyan jó ezeken a versenyeken, mint a korábbiakon, de azzal mindenki tisztában van, hogy a jó formát nem lehet sokáig fenntartani. Annak ellenére, hogy egyik versenyen sem végzett előkelő helyen, sőt, akadt olyan is, amit nem tudott befejezni, volt nem is egy kellemes élménye októberben is. Ilyen például a Tre Valli Vatesine, ahol ugyan az áll a neve mellett, hogy nem fejezte be (DNF), de mégis büszke az ottani teljesítményére. Ezen a versenyen már az első km-től kezdve szökésben volt, és kb. a verseny felénél ugrott melléjük egy komoly csoport olyan nevekkel, mint pl. a Tour de France-győztes Tadej Pogačar, Tim Wellens vagy Rigoberto Urán. Az alapvető szökésből egyedül Erik tudott velük maradni, ami szuper érzés volt neki még a brutál tempó ellenére is. A Lombardia versenyt tartja Erik a mélypontjának, régen érzett ilyet, de ott nagyon erőtlen volt. Az utolsó két olasz egynaposon már sokkal jobban ment, a Giro del Veneto-t a 76., a Veneto Classic-ot pedig a 77. helyen fejezte be. Mindkettőn sokáig az elejével ment, szóval végezhetett volna sokkal jobb helyen, de az elsőnél egy bukás, a másodiknál pedig egy dupladefekt hátráltatta. Utóbbin még visszaküzdötte magát az elejére, de a cserebiciklijén a kelleténél keményebbre lettek fújva a kerekek, így a kanyarokat csak nagyon óvatosan tudta bevenni, és egy idő után már nem tudott visszaérni, így az elejéről leszakadva egy kisebb csapattal ért célba.
Az elmúlt hónapok áttekintése után visszakanyarodhatunk az éves értékelésre. A szintet lépő eolo-KOMETA legnagyobb sikerének mindketten Lorenzo Fortunato Zoncolan-os szakaszgyőzelmét emeltétek ki a Giro d’Italián. Hogy látjátok, mi volt idén a ti legnagyobb sikeretek, mire vagytok a legbüszkébbek?
Márton: A Coppi e Bartali-ra és a Tour of Alps-ra, mert mind a két versenyen tudtam viselni a hegyi trikót, illetve természetesen a Giro d’Italiára is, hiszen mégiscsak éltem első Grand Tourja volt.
Erik: A két győzelmemet emelném ki (hazai időfutambajnokság, Tour du Limousin szakaszgyőzelem – a szerk.), azok nagyon feltették az i-re a pontot, a szezon végén is jó visszagondolni rájuk. Ezek mellett büszke vagyok az EB és VB szerepléseimre is. Boldoggá tesznek, még akkor is, hogyha van bennem egy kis tüske mindkét verseny kapcsán, de talán ez segíteni fog abban, hogy még keményebben dolgozzak a télen, és jövőre visszavághassak.
Hogy érzitek, milyen téren, miből tanultatok idén a legtöbbet?
Erik: Úgy érzem, hogy az étkezés terén tudatosabb lettem, és a versenysport és a magánélet összehangolásában is sikerült fejlődnöm.
Márton: Az összes versenyből tanultam valamit, de természetesen a legtöbbet a Giro alatt szedtem magamra, hiszen ott minden új volt. A versenyeken kívül a magaslati edzőtábort emelném még ki.
Ha jól tudom, akkor pár fővel nem hosszabbított a csapat, és érkeztek közétek új tagok is. Velük találkoztatok már?
Erik: Igen, lett változás a csapatösszetételben, 5-6 új ember is érkezik közénk. Csapatösszetartó edzőtáborunk volt már Olaszországban, ahol megismerkedtünk a jövő évi csapattagokkal, a stábbal is. Itt volt focirangadó több csapattal, én pont Alberto Contadorral voltam egy csapatban, ami elég klassz érzés volt.
És Alberto ugyanolyan jól futballozik, ahogy kerékpározik? 😊 A viccet félretéve, most mind a ketten itthon vagytok, épp pihenőtök van. Hányszor van egy évben off szezon, mikor kezditek újra az edzést, mikor lesznek edzőtáborok?
Márton: Évi egyszer van off szezon, általában ősszel, a szezon végén. Maga az off szezon 3-4 hét, amiből 2 hét a teljes pihenő, egyébként néha van egy kis tekerés, edzés benne. Én november elején kezdem az alapozást, szépen fokozatosan egyre komolyabb edzésekkel. December közepén lesz az első edzőtábor, oda jó állapotban szeretnék megérkezni. Utána januárban lesz a következő edzőtábor, majd versenynaptártól függően január-februárban kezdődik a szezon.
Erik: Nálam csak annyi a különbség, hogy én november közepén kezdem majd az alapozást, addig pihenőm van.
Amikor épp nem pihenőszezonotok van, akkor a hétvégéitek lazábbak egyébként?
Márton: Legtöbbször a hétvégén van a legerősebb, leghosszabb edzés, mert a versenyek is akkor vannak. Viszont néha a vasárnapom full pihi. Ez az edző gondolkodásától függ.
Erik: Nekem a hétvége a legkeményebb edzés szempontjából, 4-5 vagy több órákat is tekerek általában szombaton és vasárnap.
Köszönjük a beszélgetést, jó pihenést, utána pedig eredményes felkészülést kívánunk! Várjuk, hogy újra versenyeken szurkolhassunk nektek!
